A dinamikus egyensúly elsajátításának szakaszai
4 éves kor előtt a gyermekeknek meg kell tanulnia egy adott irányba irányítani a testüket, hogy fokozatosan egyre kifinomultabban mozgassák egymás mellett a lábaikat. 4 éves korban a gyermek egyik lábát a másik elé helyezve tud járni egy alapzaton, amelynek szélessége minimum másfél lábfej. 6 éves korban a gyermek egyik lábát a másik elé helyezve vagy lábujjhegyen tud járni egy alapzaton, amelynek minimális szélessége egy lábfej.
A pszichomotoros fejlődés:
A gyermek pszichomotoros fejlődése genetikai, motoros és pszichés alapokon nyugszik. Egy termék hatással lehet a gyermek pszichomotoros fejlődésére, ha a motoros területen hat. Ez a motoros terület több nagyobb részből áll: testkép, dinamikus koordinációk, egyensúly, kéz-szem koordináció, finom motorikus képességek, időbeli és térbeli strukturálás.
Testkép
A testkép a gyermek testének ábrázolása, amely lehetővé teszi számára a gesztusok finomabb irányítását, testének érzékelését és általában öntudatot. Először érzésekből és tettekből épül fel («érzi a testét, reagál a teste»), majd megjeleníti és beszélni is tud róla («ábrázolt test», egy emberke lerajzolása). Minél többet cselekszik a gyermek, annál jobban finomítja a testképét, és cserébe jobban is cselekszik.
Szem motorikus koordináció
A kéz-szem koordinációba azok a tevékenységek tartoznak, amelyek a látást és a kéz mozgását célzottan összekapcsolják. A legkisebbeknek követniük kell egy pályát, majd először nagy tárgyakat és nagy célpontokat célozni, kézzel, lábbal, majd egyre kisebbeket, a digitális disszociációk finom elsajátításához: gombok nyomogatása, gyöngyfűzés, írás.
Térbeli-időbeli strukturálás
A térbeli-időbeli strukturálás magában foglal mindent, ami a gyermek időbeni (előtte/utána, ritmikus tevékenység, nappal/éjszaka, évszak stb.) és térbeli (elöl/hátul, fölött/alatt, jobb/bal stb.) elhelyezkedéséhez kapcsolódik.
